A legtöbb kutya éghetetlen vágyat érez, hogy egy nyíló kapun ki- vagy berohanjon. A másik oldalon található csábító világ még akkor is szörnyen érdekes, ha jól látja a kutya, hogy nincs ott semmi újdonság. Még nagyobb a késztetés, ha ritkán jut az eb a kapu másik oldalára, ritkán viszik sétálni, kalandozni. Az utca az az inger gazdag környezet, ahol az igazi élet zajlik, ahol szagkavalkád fogadja a kutyát és társaival találkozhat, játszhat. Ezért nem meglepő, hogy egy nyíló kapu nagy kísértést jelent kedvencünknek, tehát tökéletes terep a tanulásra.

Érdemes akkor végezni a tanítást, amikor a kutya friss, lendületes állapotban van és egyből reagál a kapu nyílására. Mindenképp hosszú póráz legyen a nyakörvére felcsatolva, nehogy túljárjon az eszünkön. Ahogy nyílik a kapu és rohanna kutyánk ki a résen, rántsuk meg a pórázt és zavarjuk el a kapu közeléből. Meg kell értenie a kutyának, hogy csak parancsra léphet ki az ajtón. Néhány gyakorlat után, ha az eb már nem akar egyedül kirohanni, akkor le lehet tenni a hosszú pórázt a földre és messzebb menni a nyitott kaputól, miközben azért résen vagyunk és, ha szükséges használjuk a pórázt. Amikor biztosak vagyunk más a sikerben, le lehet venni a pórázt is.

Ha megszűnt a késztetés a kirohanásra, akkor pórázon, parancsra vezessük ki a kutyát a kapun, hogy lássa, a gazdival együtt ki lehet menni és kalandozni. Minden kis sikeres akció után jutalmazzuk kedvencünket.

A legtöbb kutya gyorsan megtanulja, hogy nem érdemes kirohanni a kapun, de néha fel kell eleveníteni az emlékeket és újra átgyakorolni a feladatot.