Ha kutyád szeret játszani, szerencsés gazdinak érezheted magad, mert játék közben nem csak taníthatod kedvenced, de szoros és bensőséges, bizalmi kapcsolat is kialakulhat közöttetek.

Az apportos, vagyis erős zsákmányszerző ösztönnel rendelkező kutyák „betegsége” lehet az, hogy bár visszahozzák a játékot, de nem adják oda. Ennek oka megint az ösztönökben keresendő. A farkasok életében a túlélés kulcsa a zsákmány megszerzése, elfogyasztása. Ezt pedig úgy kell végrehajtaniuk, hogy a többieknek esélye se legyen tőlük elvenni a zsákmányt. Aki pedig megszerezte, az büszke és fontos személy. Ez jelentkezik kutyádban is, amikor jókedvűen rohangál körülötted, mindig csak annyira jön közel, hogy ne tudd megszerezni a játékot az istennek se.

A kutyák szeretik birtokolni a javakat, van, amelyiknek nincs is fontosabb az életében, mint a játék. A legtöbben azonban hajlandóak elcserélni a náluk lévő „halott” játékot egy „élőre”. Tehát, ha kedvenced boldogan elzsákmányolta a játékot, vegyél elő egy másikat és kezdj vele játszani. Pörgesd, forgasd közel a földhöz, legyél érdekes, éld bele magad. Ekkor kutyád ráeszmél, hogy a nálad lévő játék sokkal érdekesebb, mint ami nála van és cserélni fog. Ezután játszatok egy jót az új játékkal, és mikor meg szeretnéd szerezni, váltsatok az előző játékra.

Fontos, hogy játékot jutalomfalatra nem cserélünk el! Ezzel csökkentenénk a zsákmányszerző ösztön jelenlétét és az nagy hiba lenne.

Érdemes két egyforma játékkal játszani, így kedvencünk nem fog egyik felé sem jobban húzni.

Mindig a csúcson hagyjuk abba a játékot, még legyen erős a zsákmányszerző ösztön.

Szerzői jog által védett oldal