A szeparációs stressz többnyire a kistestű kutyáknál fordul elő, mivel őket sokszor gyerekként kezelik gazdáik, ezzel pedig olyan pszichés megterhelésnek teszik ki, amit a kutya már nem képes kezelni. A leggyakoribb tünetei a szeparációs szorongásnak az ugatás, ajtó kaparás, rombolás, lakásba piszkítás. Ezek akkor jelentkeznek, ha a kutyát magára hagyja gazdája a lakásban vagy csak bezárja a szobába és ő a lakás másik pontján tartózkodik. A lényeg, hogy az eb nem tud a gazdi után menni és eluralkodik rajta a pánik.
Extrém esetben a kutya magában is kárt tehet tombolása közben, ezért ha már jelentkeztek a tünetek, minél hamarabb orvosolni kell őket.
Minden esetben a gazdának kell változtatnia a kedvencéhez való hozzá állásán, csak így gyógyíthatja meg kutyáját. Át kell alakítania a találkozáshoz, elváláshoz, etetéshez, jutalmazáshoz, figyelemhez, fegyelemhez, alváshoz stb. való viszonyulását. Ha ezt megteszi, kedvence nagyon gyorsan visszatalál egészséges önmagához.
A gazdinak meg kell értenie, hogy szeretett kutyusa elsősorban kutya, akit nem terhelhet azzal, hogy emberként kezel és ezzel óriási felelősséget tesz rá.
A kutyaként tartott eb nyugodt, kiegyensúlyozott és boldog életet élhet, mert tudja, hogy gazdájára mindig számíthat és ő mindent megold egyedül, a segítsége nélkül. A szeparációs stressznek kitett kutya ezzel szemben állandó készenlétben áll, nincs egy perc nyugta sem, mert minden helyzetet neki kell kezelnie. A család minden tagjára neki kell vigyáznia, egyengetnie útjukat és ez a temérdek munka pattanásig feszíti az idegeit.
Minden esetben egyénre szabottan kell a problémákat orvosolni, a gyakorlatokat felállítani. Ehhez kérjünk segítséget, így egy-két hét alatt megszűnhetnek a tünetek és beállhat a szükséges egyensúly kutya és gazdája életében.